Magyar szerkezettár

tulajdonítja

tulajdonít

ts ige

1. ▸ valakinek, valaminek tulajdonít sikerét eszének tulajdonítja.

2. ▸ valakinek, valaminek tulajdonít valamit ▸ neki tulajdonítja az érdemet; fontosságot tulajdonít valaminek | rég: ▸ érdemül, vétkül tulajdonít valakinek valamit

ja[Prs.Def.3Sg]

____________________

érdemet

→ érdem ⊕ -t

érdem

1. valakinek v. a közösségnek a megbecsülésére méltó tett, magatartás. érdemeket szerez; érdeme szerint bánik valakivel.

2. (írásművel kapcs.:) érték, értékes vonás. a mű érdemei.

3. hiv vál valaminek a lényege, veleje. érdemben tárgyal valamit.

[ tör ]

-t¹

rag

I. tárgyrag

1. <annak jelölésére, hogy kire, mire irányul a cselekvés.> [hívja] a fiát; [vágja] a fát.

2. <annak jelölésére, aminek a felhasználásával a cselekvés végbemegy.> a krémet [felkeni].

3. <annak jelölésére, aki v. ami a cselekvés eredményeként létrejön.> fiút [szült]; levest [főz]. | <annak jelölésére, ami a cselekvés által arra az időre létrejön.> táncot [lejt]. | <a cselekvést ismétlő fn ragjaként.> [békés] életet [él].

4. vmely helyen. [járja] a falut.

5. valamennyi ideig. öt évet [ült].

6. ritk <kif-ekben:> valamiként. őrt [áll].

7. <vonzatszerűen, nu-val.> korát [tekintve].

II. hat értelmű tárgy ragja

1. vhány ízben. ötöt [dob]; sokat [utazik].

2. valamilyen mértékben, ill. módon. egy kicsit [fél]; jót [aludt].

3. biz: ▸ mit? mit [tűröd]?

-t²

a befejezett mn-i ign képzője -tt

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

____________________

(mássalhangzóval kezdődő szó előtt) ( a )

I. fn-i mut névm

II. határozott névelő

[ fgr ]

____________________

tulajdon¹

1. az az anyagi v. szellemi érték, amellyel valaki v. vmely közösség a sajátjaként szabadon rendelkezik. az ő tulajdona; személyi tulajdon.

2. ilyen értéknek jogilag védett birtoklása. állami tulajdonban van.

3. rég irod tulajdonság, sajátság. jó, rossz tulajdonok.

[?fgr tőből]

tulajdon²

ritk

I. birt névm

1. saját. tulajdon kezével. | ami valakinek kizárólagos birtoka. tulajdon házában.

2. ritk önmagából való <anyag>. tulajdon zsírjában sült.

3. nép <nyomósításként.> tulajdon maga ment oda.

II. hsz nép rég

1. ▸ tulajdon az, ez

2. teljesen, valósággal. tulajdon az apja.

III. mn rég

1. sajátos. tulajdon illatú.

2. ▸ tulajdon értelemben

[↔tulajdon¹ ]

____________________

neki

I. szjeles hsz nép v. irod néki

1. a jelzett személynek, dolognak, annak szánva, az ő számára, hasznára, előnyére, ill. kárára, hátrányára. küldök neki csomagot; szólok neki; árt neki. | ▸ jaj neki!

2. a jelzett személyre, dologra nézve, az ő szempontjából. kedves neki; feltűnt neki; nekem mindegy. | <a kell, lehet, szabad szók mellett.> nekem nem szabad ... | ▸ úgy kell neki! | ▸ mit neki

3. mozgásban valaki, valami felé irányulva, azt elérve. egyenest neki a fának rohant.

4. <a birt szerkezethez hasonló jelentésben, nyomósításként.> neki kék szeme van. | <pongyola, fölösleges haszn. > ez ica, ez meg a mamája neki. | <birtoklást kifejező van (lesz, nincs, sincs), marad ige mellett.> van neki egy szép kis háza.

5. biz <érzelmileg erősen színezett m-ban, a beszélő személyes érdekeltségének kif-ére.> nekem aztán ide ne jöjjön!

6. az ő helyében. ha neki volnék ...

7. <a neki- ik h., ha a cselekvés nem az egysz. 3. sz-re irányul.> nekünk estek.

II. ik

1. mozgásban a jelzett v. odaértett személy, dolog felé irányulva, ill. azt érintve, elérve. nekiindul, nekiütődik.

2. tevékenységét valamire irányítva. nekikészül.

3. magát vmely érzésnek (teljesen) átadva. nekibúsul.

[?fgr tőből]

..........

neki

→ ő ⊕ -nak/-nek ⊕ i[3Sg]

ő¹

1. az ö hang hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ő, ő).

ő²

I. 3. sz-ű sznévm (rendsz. érzelmileg színezett m-ban v. szembeállítás, kiemelés esetén).

1. az ismert, említett személy, es. állat, dolog. te velem jössz, ő itt marad. | az a személy, akire a beszélő gondol, de megnevezni nem akarja. hátha ő is ott lesz!

2. ▸ őket két cicája van, nagyon szereti őket.

3. (birt jelzőként, egysz. 3. sz-ű birt szjeles birtokszó előtt) a hozzá tartozó, a birtokában levő. az ő fia is itt van.

4. (birt jelzőként, tbsz 3. sz-ű birt szjeles birtokszó előtt, ők h.) a hozzájuk tartozó, birtokukban levő. az ő házuk.

II. fn (csak egysz-ban, gyak. nagybetűvel) az, akibe a beszélő v. az illető személy szerelmes. a nagy ő.

[ fgr ]

-nak/-nek

rag

I. hat-rag

1. valami felé, valaminek az irányában. délnek [fordul]. | valami felé, úgy, hogy hozzáér, beleütközik. a falnak [ment].

2. valamilyen célra. [jó lesz] tüzelőnek.

3. valamilyen állapotba, minőségbe (jutva, juttatva). szegénynek [született]; elsőnek [jött]; orvosnak [tanul].

4. (szóismétlő szerkezetekben) a jelzett tulajdonság, minőség tekintetében. jónak [jó].

5. tulajdonául, ill. részére, számára. [pénzt ad] a fiának. | javára, ill. kárára. [használ, árt] a hírének. | <közlést, jeladást jelentő igék mellett:> valakihez intézve, valakinek szánva. [szól, int] a fiának.

6. <a kell, lehet, szabad igék mellett, a cselekvő (személy) megjelölésére.> apámnak [el kell mennie].

7. <birt szjeles alannyal, annak megjelölésére, akire, amire az állítás vonatkozik.> a lánynak [szőke haja van].

8. valakinek, valaminek a szempontjából. jóskának [mindegy].

9. <vonzatként.> [örül] a sikernek; [megfelel] az előírásnak.

II. <a birt jelző ragja a birtokos megjelölésére.> anyámnak az [arca].

i[3Sg]

____________________

fontosságot

→ fontosság ⊕ -t

fontosság

valakinek, valaminek fontos volta, ilyen jellege. az ügy fontossága.

-t¹

rag

I. tárgyrag

1. <annak jelölésére, hogy kire, mire irányul a cselekvés.> [hívja] a fiát; [vágja] a fát.

2. <annak jelölésére, aminek a felhasználásával a cselekvés végbemegy.> a krémet [felkeni].

4. vmely helyen. [járja] a falut.

5. valamennyi ideig. öt évet [ült].

6. ritk <kif-ekben:> valamiként. őrt [áll].

7. <vonzatszerűen, nu-val.> korát [tekintve].

II. hat értelmű tárgy ragja

1. vhány ízben. ötöt [dob]; sokat [utazik].

2. valamilyen mértékben, ill. módon. egy kicsit [fél]; jót [aludt].

3. biz: ▸ mit? mit [tűröd]?

-t²

a befejezett mn-i ign képzője -tt

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

PÉLDÁK #1

asztal (szótár)
asztalos (szótár)
asztalokra (toldalékolt, 3 konstrukció)
faasztal (összetett, 2 konstrukció)
asztalfiókba (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
fehér asztal (szótár, többszavas, folytonos)
sárga asztal (azonos forma, 2 konstrukció)
fehér asztal mellett (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)

PÉLDÁK #2

avokádó (van/van, azonos, nagy)
fűbe harap (nincs/van, konstrukció)
fűbe (nincs/van, 2 konstrukció, -ba/-be)
fű (van/van, konstrukciók kiemelve önálló szócikké)
aki fűbe harap (nincs/van, szöveg részeként)
nem harapott fűbe (nincs/van, ragozva, más szórenddel)
füvet harap (nincs/van, 3 konstrukció)

PÉLDÁK #3

a tanár részt vesz az akcióban (igés konstrukció)
a tanár kenyeret vesz az üzletben (azonos forma)

alapító tag – okos gyerek

az alapító tag részt vesz az akcióban (két többszavas konstrukció)
az okos gyerek részt vesz az akcióban (egy többszavas konstrukció)

a tanár részt vett az akcióban (múlt idő)
a tanár vesz részt az akcióban (szórend)
a tanár vesz az akcióban részt (szórend)
a tanár részt vesz a munkában (más elem)
a tanár kollégáival részt vesz az akcióban (plusz bővítmény)

PÉLDÁK #4